Az elmúlt tanévek során átalakult az iskolakezdés és iskolaérettség körüli szabályozás, ennek megfelelően az érintett családokban december-január folyamán dönteni kell az iskolába lépés megkezdése vagy halasztása kérdésében. Ehhez kíván segítséget nyújtani ez az áttekintés.
A tankötelezettség törvényi szabályozása
A tankötelezettségre, iskolakezdésre vonatkozó jogszabályokat az Oktatási Hivatal honlapján láthatjuk összegyűjtve. A törvényi rendelkezések legfontosabb eleme ebben a témakörben az, hogy a gyerekek hatévesen tankötelezett korúakká válnak. Vagyis az a gyermek, aki augusztus 31.-ig legkésőbb betölti hatodik életévét, abban az évben szeptember elsején iskolát kezd.
Sok kisgyerek esetében ez egyértelműen a gyerek legfőbb érdekét szolgálja, mert az óvodai évek tapasztalatai alapján, szülei szerint és saját maga szerint is alkalmas már arra, hogy iskolás legyen. (Később áttekintjük az iskolaérettség összetevőit.) De mivel a gyerekek között nagy egyéni különbségek lehetnek ebben a kérdésben is, sok olyan gyereket is találunk, akinél nem ilyen egyértelmű, hogy még az óvodában vagy már az iskolában van-e a legjobb helyen.
A korábbi években az óvodavezető és a szülő közös döntése alapján a gyermek további egy évig óvodában maradhatott, ez azonban jelenleg már nincs így: a gyermek óvodában maradását a szülőnek kell kezdeményeznie az Oktatási Hivatalhoz benyújtott kérelem útján, indokolva ezt a kérést különféle szempontokkal. Az Oktatási Hivatal a beérkező kérelemre vonatkozóan saját hatáskörében döntést hoz vagy szakértői segítséget kér és iskolaérettségi vizsgálatra küldi a gyermeket az illetékes (a gyermek lakcíme szerinti) pedagógiai szakszolgálathoz és a szakértői véleményre alapozva adja ki a határozatát. Ez a határozat nem megfellebbezhető, hanem kötelező érvényű.
Amennyiben a tanköteles korba lépett gyermek sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézsége van, abban az esetben egy (de csak egy) további nevelési évre óvodában maradhat, ezt a javaslatot szakértői véleményben le is írja a szakszolgálat vagy a szakértői bizottság. Fontos, hogy ennek a szakértői véleménynek (és benne az iskolakezdés halasztására tett javaslatnak) január 18.-ig el kell készülnie, ha nem így történik, akkor a szülőnek a törvényi határidőn belül az Oktatási Hivatalhoz kérvényt benyújtva van lehetősége az óvodában maradást kezdeményezni.
Arra is van lehetőség, hogy egy gyermek hat éves kora előtt kezdje meg az iskolát, hiszen ez is előfordul, hogy a gyermek iskolaérettsége már évei számánál előbbre jár, ilyen esetekben is a szülői kérelem Oktatási Hivatalhoz való beadása az ügymenet.
Az Oktatási Hivatal honlapján már elérhetők a legfontosabb információk a kérvény benyújtásával kapcsolatosan, érdemes ezt alaposan átböngészni. https://www.oktatas.hu/kozneveles/tankotelezettseg/tankotelezettseg_halasztasa.
A szülőkre ebben a jelenlegi jogszabályi környezetben nagyon nagy felelősség hárul, hiszen nekik kell ebben a kérdésben dönteni, a határidőt észben tartani, időben kérelmezni az esetleges óvodában maradást. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy vannak esetek, ahol a szülő kevésbé tájékozott, kevésbé kompetens hozzállása miatt a gyermek korán kerül iskolába, ezzel esetleg egy kudarcos iskolai karriert megalapozva, ami a korábbi rendszerben a gyermeket ismerő és szakképzett óvodapedagógusok döntési folyamatba való bevonásával kiküszöbölhető volt. Fontos szerepe volt az óvodapedagógusoknak szakértelmükkel, gyakran évtizedes tapasztalatukkal abban is, hogy objektíven értékeljék a gyerekek fejlettségi szintjét, szemben a szülővel, aki nem szakképzett,
azonban gyakran nagyon szorong és félti gyermekét az iskolakezdéstől vagy éppen ellenkezőleg: nem tulajdonít jelentőséget ennek a fontos fejlődési lépésnek.
Ezért még fontosabb és hangsúlyosabb a tájékoztatás szerepe és ebben a szakemberek felelőssége, hogy a szülők ismereteit bővítsük a gyermekek fejlődésének ezt a vetületét illetően is és így tájékozottabb módon tudjanak döntést hozni.
Az iskolaérettség fogalma
A gyerekek óvodáskoruk végén egyre inkább megváltoznak viselkedésüket és gondolkodásukat tekintve is. A játékközpontú gyereki világból egy tanulásra, fejlődésre nyitott, másokat még jobban is figyelembe venni és alkalmazkodni magasabb szinten képes kis emberré válnak, ezért ehhez a változáshoz igazodva a gyerekek ebben az életkori szakaszban mennek iskolába.
Az óvodai nevelés alapprogramjáról szóló 363/2012. (XII.17.) kormányrendelet VI. részében olvashatók részletesen az egészségesen fejlődő gyermekek óvodáskor végi jellemzői.
Az iskolaérettség egy komplex pszichológiai állapotot jelöl, amely tartalmát tekintve a következő területeket jelenti:
1.Gondolkodási képességek érettsége:
A gyermek emlékezete, figyelemtartási és –irányítási képessége, koncentrációja fejlettebbé válik. Feladattartása, feladatértése fejlett (képes benne maradni hosszasan egy akár kevéssé érdekes feladat végzésében is).
Kialakult a rész-egész viszonyok, a számok és mennyiségek megmaradásának tudása. Van bizonyos számfogalma, tud számolni.
Képes oksági kapcsolatokat felfedezni események között, ezek mentén rendezni eseménysorokat. Én- és testtudata megszilárdult (be tudja mutatni saját magát, családját, eligazodik a saját testén és a térben is).
Rendelkezik az általános ismeretek „alapkészletével”: tudja az idő múlását jelző fogalmakat használni és értelmezni (napok, hónapok, évszakok, napszakok, stb.), problémamegoldó gondolkodása segítségével képes egyszerű, hétköznapi problémahelyzeteket megoldani (pl. tudja, hogy mit kell tenni, ha eltéved az utcán.)
Kommunikációs képességei megfelelőek, azaz képes magát érthetően, folyamatos beszéddel kifejezni, megérti azt, amit mások mondanak, szóbeli kommunikációja gördülékeny és jól érthető.
2.Grafomotoros képességek érettsége
Finommozgási megfelelően fejlettek ahhoz, hogy elsajátítsa az írás tudományát.
Ennek megfelelően szem-kéz koordinációja is érett.
3.Társas készségek érettsége
A gyermek egocentrizmusa oldódóban van, világát már nem önmaga köré szervezi, képes a szempontváltásra, rendelkezik megfelelő önállósággal.
Képes csapatban dolgozni, más gyerekekkel együttműködni, másoknak teret engedni a közös munka során. Kudarctűrése megfelelő.
A társas szabályokat megérti, elfogadja, képes a viselkedését ezekhez igazítva szervezni (pl. képes a várakozásra, késleltetett szükségletkielégítésre).
4.Viselkedés, érzelmi-hangulati működés érettsége
A viselkedését irányító motivációs készletben egyre nagyobb hangsúlyt kap a teljesítmény, a tanulás, önmaga fejlesztése (nyitottá válik a tanulásra, okosodni, ügyesedni vágyik).
Érzelmeit, viselkedését képes kontrollálni.
Ezeknek a készségeknek legnagyobb része természetes módon fejlődik az óvodáskor során, melyben természetesen szerepet játszanak öröklött és környezeti tényezők egyaránt. Nagy egyéni különbségekkel, de a legtöbb gyerek 5,5-7,5 éves kora körül képessé válik arra, hogy iskolába menjen.
