Nyelvfejlődési zavarok

Olyan fejlődési zavarok, melyekben a nyelvelsajátítás folyamatai már korai életkorban zavart szenvednek. A zavar azonban nem magyarázható perifériás (hallás-vagy már érzékszervi) károsodással, intellektuális deficittel vagy globális fejlődési késéssel, illetőleg nem okozza más szociális vagy neurológiai állapot sem (Abraham, 2013). A károsodáshoz a későbbiekben társulhat írás-olvasás probléma, valamint nehézséget jelenthet az egyének számára a személyközi kapcsolatteremtés, illetve érzelmi és viselkedészavarokkal is küszködhetnek (BNO-10, 1998).

A specifikus nyelvi zavarban érintett gyermekeknél az első szavak megjelenése is általában késést mutat. Ezt a késést magukban hordozva szókincsük a későbbiekben is elmaradást mutat tipikusan fejlődő kortársaikhoz képest, azonban beszédértésük tipikusan fejlődik. A nyelvfejlődés érésének befejeződése 5 éves korra tehető, így az elmaradást már korai életkorban 4-8 éves kor között lehet diagnosztizálni. Az atipikus nyelvhasználatban sokszor az igék szegényes kifejezése a legszembetűnőbb. A nyelvi zavaros gyermekek a már ismert szavakat is nehezen hívják elő, a megnevezéses tesztekben általában rosszul teljesítenek. Ilyen nyelvhasználatbeli eltérés lehet még a mondattani szerepek jelölésének, ragok és névutók használatának elhagyása (pl.: Mivel vágjuk fel a papírt? Olló.), a gyakoribb, már jól ismert ragokat sokszor túláltalánosítják (pl.: Összevesztek a macit.), előfordult esetrag elhagyása (pl.: Kukucskálnak az ablak.), birtokos személyjel konzekvens elhagyása (pl.: Őzikének van egy kis őzike.), szóalakokkal kapcsolatos morfofonológiai bizonytalanság (pl.: zuhanyoz, zuhanyzik helyett), igeegyeztetés: főként szám és határozottság hibák terén (pl.: A kisfiú elmentek.) (Pléh Cs. és Lukács Á., 2014).

Mindezen tünetek sokszínűsége miatt a terápia egyénre szabottan, az atipikus nyelvhasználat korrigálását célozza.

 

Felhasznált irodalom:

  1. Abraham M. Nussbaum, M.D. (2013): A DSM-5 diagnosztikai vizsgálat zsebkönyve. Budapest: Oriold és Társai Kiadó.
  2. BNO-10 1998. BNO-10 zsebkönyv DSM-IV meghatározásokkal. Budapest: Animula Egyesület.
  3. Pléh Csaba és Lukács Ágnes (2014): Pszicholingvisztika 2. Budapest: Akadémia Kiadó.