Rekedtség, krákogás, erőtlen hang… A diszfóniáról röviden

Óvodáskorban a szűrések alkalmával néhány szülő meglepődve szembesül azzal, hogy gyermeke diszfóniás. Általában azok a személyek, akik sok időt töltenek a gyermekkel, fel sem figyelnek a tünetekre, melyek először általában nem tűnnek komolynak, ugyanakkor egy fontos és mindenképp kezelendő problémára hívják fel a figyelmet, mégpedig arra, hogy a gyermekük hangképzése rendellenes. Ennek tünetei általában a rekedtség, kemény hangindítás, préselt vagy fátyolos, levegős hang, a szokásosnál mélyebb vagy épp magasabb hang. Jellemző az általánosan feszes izomzat, a nyaki erek duzzadása, felszínes, kapkodó légzés. A gyerekek sokszor beszámolnak gombóc- vagy szárazságérzésről, fájdalomról és krákogási kényszerről is. A tünetek kifejezetten azoknál az impulzívabb gyerekeknél jelentkeznek, akik sokat kiabálnak, sírnak, esetleg jellemző lehet rájuk a szorongás is. A kiemelt oki tényezőkön túl van néhány járulékos dolog, ami hozzájárulhat a diszfónia kialakulásához, fenntartásához, ilyenek a kevés folyadékbevitel, túl intenzív hanggal járó sport (pl. karate) vagy a nagyon fűszeres, savas ételek fogyasztása is.

Diszfónia bármely életkorban jelentkezhet, lehet átmeneti vagy tartós és súlyosság tekintetében is széles az előfordulási spektrum. A zavar hátterében állhatnak szervi okok, de fakadhat túlerőltetésből, helytelen hanghasználatból és pszichés okokból is. Fontos azonban, hogy mindig vegyük komolyan a tüneteket és ha három hónapnál tovább fennállnak, forduljunk foniáter szakorvoshoz, aki elvégzi a szükséges vizsgálatokat és javaslatot tesz a kezelésre is, melyet általában logopédus végez és amihez a pszichés faktorok miatt sokszor társul pszichológiai megsegítés is.

A terápia célja mindig a helyes hangképzés megtanítása és automatikussá tétele, melyet a gyerekek életkori sajátosságaihoz igazított gyakorlatokkal érünk el. Igyekszünk a beszéd során általában feszes izmokat lazítani, helyes beszédlégzést kialakítani, mely során használják a teljes tüdőkapacitásukat, az általában jellemző csak mellkasi légzés helyett. A kemény hangindítás leépítését szolgáló gyakorlatokkal megtanulják a gyerekek a hangszalagokat lágyan, nem túleröltetve működtetni, a rezonanciagyakorlatok a gyakran „beszoruló” gyenge hangot „hozzák előre”, teszik élővé, a hangfekvés beállítása pedig segít megtalálni a saját alaphangját a gyerekeknek, mely diszfónia estében sokszor mélyebb vagy magasabb a kívántnál.

A terápia folyamán a logopédus és a család szorosan együttműködnek, hiszen csak úgy érhető el a kívánt eredmény, ha a gyerekekkel otthon is gyakorolnak minden nap, hogy a megtanult technika automatikussá váljon. Fontos azonban, hogy ne várjunk azonnali eredményt, hiszen ez egy hosszú folyamat, melynek során bonyolult és sokszor nem tudatos mechanizmusokat tanulnak újra a gyerekek, viszont megfelelő gyakorlással hallható változás tapasztalható majd a gyerekek hangjában és a probléma akár teljesen meg is szűnhet.